Hosszifuruglák

A "hosszifurugla" a hosszú furulyák dunántúlon szokásos népi neve, sőt leginkább az "ötlyukú somogyi"-ként is nevezett, közel 1 méteres, viszonylag vékony átmérőjű és vékony falú, öt játszólyukkal rendelkező pásztorfurulya népi eredetű neve. Nemcsak Somogyban, de Zala-, Vas-, Tolna- és Baranya-megyében is ismert volt az ötlyukú hosszifurugla (és egy háromlyukú nagyfurulya is, amiből kevés maradt ránk). Véleményem szerint ezek a hosszúfurulyák korábban más vidékeken, pl. a Hont megyei palócoknál is ismertek voltak. Ezeket a hosszifuruglákat igen kedvelte a pásztor-és betyárvilág, sok népi faragáson maradt fönn olyan ábrázolás, ahol ez a típus látható a bőgatyát viselő pásztorok, betyárok kezében, ráadásul láthatóan tánc alá muzsikálnak vele (még a gyűrűs díszítés is látható az ábrázolt furulyán!). Még nagyobb szerencsénk, hogy a régiségéhez képest viszonylag sok darab épségben megőrződött múzeumainkban (ismét csak köszönet a lelkes néprajzi szakembereknek!). És persze, hihetetlenül nagy kincsként népzenekutatóink megőrizték nekünk hangfelvételeken azon elődeink furulyajátékát, akik még ismerték a régies, dünnyögős játékmódot, ami ehhez tartozik! A dünnyögéstől kölönösen izgalmas zengő hangja lesz a hosszifuruglának!

A Néprajzi Múzeum régi hosszifuruglái között igen szép, gazdagon díszített darabok vannak, a legszebbek többszínű spanyolozással (kicsi faragott résekbe apránként nyomkodott melegített viasz) készült. Úgy vettem észre, hogy ezek nagyon hasonlóak azokhoz, melyek egyszerűen csak sok gyűrűszerűen karcolt vonallal vannak díszítve, de ez utóbbiak is finom, gondos munkák. Ez a két fajta képviseli a legrégibb korokat (általában 120-150 évesek) a gyűjteményben.

A hosszifurugláim készítésénél ezekből a régi típusokból indultam ki. Ugyanúgy, ahogyan az ácsolt ládáknál, alaposan tanulmányoztam a régi darabokat, és hasonló méretben, hasonló "sípszerkezettel", hasonló cifrázással készítem őket. Az alapanyag természetesen ismét bodza, kézifúrókkal több menetben kifúrva.
A mai népzenészek igényeihez állítom be hosszifurugláim alaphangját, így készítek E-s, F-es, G-s alaphangúakat, és újabban "A-s" hangolásút is. is. Egyik kutatási alkalomnál ugyanis felfigyeltem a régiek közt egy rövidebb hosszifuruglára is, aminek "A" körüli az alaphangja. Ez utóbbi, az A-s azért érdekes, mert a rövidebb karú emberek (esetleg kamasz gyerekek) is tudják használni. Az általam faragott hosszifuruglák "sípszerkezete" is ugyanolyan mint a régieké, akik csakis a "holdlik"-at alkalmazták; hosszúkásabb vagy rövidebb formában, de mindig azt. Ezt a "holdlikat" nagyon nehéz úgy megfaragni, hogy annak jól zengő hangja legyen, és egészen másfajta törvényszerűségei (titkai) vannak, mint a szokásos négyzetes ablakú népi furulyáknak. Hosszifurugláimról a régi mesterekhez hasonlóan én sem hagyom el a díszítéseket, hiszen az hozzátartozik a pásztorhagyományhoz.

Gyenes Tamás, acsoltlada.hu

A honlapon található képek vízjeleiről és a szövegek felhasználásáról kérem olvassa el ezeket>