Palóc pásztorfurulyák

A szuszékok melletti másik fő alkotó területem a pásztorfurulyák világa. Furulyakészítőként és ácsolt láda készítőként dolgozom több éve, mindkét mesterségben csak a régi készítési hagyományokat követem már a kezdetektől fogva. Pál István tereskei, Nógrád megyei juhász ( a Népművészet Mestere, a Magyar Kultúra Lovagja, számtalan cím birtokosa ), furulyás-dudás embertől tanultam a furulyakészítő mesterség legfontosabb alapjait, aki a pásztorságban és a furulyakészítésben is egyfajta őstudással rendelkezik. Azt a fajta hagyományt vettem át Pista bácsitól, mely faesztergályozó gépek nélküli, és az erdőn vágott bodzafa ágakon, vonókéses hántoláson, kézi fúráson alapul. Bernecebaráti származásúként ugyanúgy fontos hagyomány számomra a bernecebaráti ( egykori Hont vármegye ) pásztoremberek, idősebb és fiatalabb Molnár "Tehenes János" készítési technikája is, melyről Schram Ferenc néprajzos tudósított 1959-ben. (Pál Pista bácsinak egyébként szintén vannak bernecebaráti gyökerei.)

A Kárpát-medencei magyarság néphagyományában kiemelten fontos terület a pásztorok művészete, hiszen ők őrizték meg a legarchaikusabb rétegeket számunkra. Érvényes ez a zenei kultúrára, a faragásokra, a gyógyító szokásokra és az állatok tartására is. Ezek miatt fontos tehát a pásztorfurulyák világa is. A furulya mint hangszer már az ősidőkben is megtalálható volt, régészeti leletként ismerünk 8 - 10000 éves csontfurulyákat is; ezeken 5 - 8 játszólyuk látható. A magyarságnál legáltalánosabban régóta a 6 lyukú népi furulya a legismertebb, használták a Kárpát-medencében mindenfelé. Manga János néprajzkutató is megállapította, hogy a pásztorok közül mindenki tudott furulyázni, s ha készíteni nem is tudta, de beszerezte valamely pásztortársától. Természetes, hogy a pásztorok életmódjukból adódóan egyszerű kézi eszközökkel dolgoztak, kézi fúróval, kézi hántolással készítették a furulya alaptestét, és elkészülte után gazdagon díszítették kézi faragással.
A Néprajzi Múzeum gazdag pásztorfurulya-gyűjteménye is ezt bizonyítja, magam is hosszas kutatást végeztem a gyűjteményben, és az ott őrzött darabok legnagyobb része ilyen. Véleményem szerint tehát a nem kézzel fúrt (hanem gépi esztergályozott) és nem díszített (hanem teljesen dísztelen) "népi" furulyák már inkább a városi népzenészek kedvére sorozatban készült furulyák, és szerintem semmiképpen nem nevezhetők pásztorfurulyának. Kicsit hasonló a helyzet, mint az ácsolt ládáknál, tulajdonképpen a modern gépi világ (és kézművesei) már nem szívesen "bíbelődik" a kézi fúróval, nem megy ki az erdőre bodzát vágni, hanem beszerezteti az alapanyagot, és gépekkel megesztergálja (vagy mással megesztergályoztatja). Nem csoda, hogy mostanára néhányan vagyunk már csak az országban, akik kézzel készítünk furulyákat a régiek hagyománya szerint.

Mitől palóc a "palóc pásztorfurulya"? Elsősorban a hangolásától, másodsorban pedig a díszítésétől. A hangolása ún. semleges hangsor (semleges terc és szeptim), a palóc és dunántúli pásztorfurulyákra ez a jellemző. A játékmód ennek megfelelően lehet olyan, hogy a legtöbb dallamot ugyanazon fekvésben lehet játszani. Pál Pista bácsi játékmódjában a dallamokat a 4. hangra zárta. A semleges hangsorú pásztorfurulyákhoz illeszkedő fogástáblázatot itt az oldalsó képek közt helyeztem el. Palóc furulyáim díszítése pedig olyan, ami általában jobban jellemző a Palócföldre, tehát vagy a pikkelyes Pista bácsi-féle díszítés, vagy domború faragás ill. részben vonalas faragás. Magam a Pista bácsi-féle 52 cm-es pásztorfurulyákat szeretem, erdélyi típusokat nem készítek. Másik kedves világom a dunántúli hosszúfurulyák világa, arról a "Hosszifuruglák" c. menüpontban lehet olvasni.

Gyenes Tamás, acsoltlada.hu

A honlapon található képek vízjeleiről és a szövegek felhasználásáról kérem olvassa el ezeket>