A legősibb tárolóbútor

magyar ácsolt láda minden tárolóbútorunk közt a legrégibb itt a Kárpát-medencében. Egyes tájainkon más-más volt a neve, a palócoknál "kelengyés szekrény, cifra szekrény"-nek hívták ( a gabonást nevezték szuszéknak), Erdélyben főleg szuszéknak (néhol "kar"-nak), Baranyában "szökröny"-nek, Szlavóniában "kócsag"-nak. A néprajzkutatók szerint őse már az ókori közel-keleti civilizációkban kialakult. Mindenesetre a szerkezete, formájának és díszítéseinek jellegzetességei bizonyíthatóan 1-2000 évesek, erről igen izgalmas régi ládaábrázolásokat sikerült összegyűjtenem Csilléry Klára néprajzkutató nyomdokain. Vannak egyértelmű analógiák a Szentföldön vagy pl. egy franciaországi katedrálisból, de hasonló ládaábrázolásokat találtam egy nemrég kiadott görög művészetről szóló könyvben is. A krétai kultúra hasonló emlékei pedig 4000 évre nyúlnak vissza. Az ázsiai lovasnépeknél is ismert volt, és a Selyemút vonaláról is találtam már adatokat, így minden bizonnyal jelen volt már az Árpád-kori magyaroknál is. Mindenesetre legnagyobb számban, leggazdagabb díszítéssel, a Kárpát-medence népi kultúrájában, azon belül pedig a hagyományaikhoz ragaszkodó palócoknál maradt fenn. A palóc szuszékok szerkezetéről, képjeleikről az "Ácsolt ládák titkai " c. könyvemben írtam, emellett a könyben pl. 30 darab régi szuszék rajza is megtalálható.

iben különbözik a szuszék a későbbi tulipános ládától? Gyakran keverik össze manapság őket, (ez néha egy-egy mai hirdetésből is kiderül), pedig nagyon más a kettő. A szuszék egy több ezer éves technológia kiforrott formája, és hasítással, ácsmunkával készült, jó minőségű bükkfából. A tulipános láda (más nevén festett láda, vagy asztalos láda) a későbbi asztalosipar terméke, és már (előre) fűrészelt puhafából, fenyőből készült. Nálunk is már csak erre a színes festett ládára emlékeznek nagyanyáink, de mégis vannak konkrét tárgyak, amik bizonyítják az ácsolt láda itt létét. Az asztalos láda deszkái közt már nincs zsindelyszerű hornyolt illesztés, a sarkoknál fecskefarkas illesztéssel ragasztották össze őket. A ládát kifestették leveles, virágos mintákkal, innen kapta közkeletű "tulipános" nevét. A festett színes virágok pedig - nem csoda - meghódították a lányok, asszonyok szívét... így lassan kiszorították az ősi cifra szekrényeket. Az Alsó-Ipoly-mentén nálunk főként a komáromi festett láda terjedt el. Ezek, majd azután a fiókos sublótok és az álló sifonok az 1930-as, 40-es évekre nálunk palócoknál is végképp kiszorították kelengyés funkciójából az ácsolt szekrényt, és a "sifon" elhódította a többezer éves bútor nevét is. Igen kedves olvasó, a "szekrény" eredetileg nem a mai álló kétajtós bútor volt, hanem több száz évig az ácsolt láda hordozta ezt a megnevezést!

palóc ácsolt láda (szuszék) formája jellegzetes, a teteje jellemzően domború. Kézimunkával készül, tömör bükkfából, nincs benne vasszeg és semminemű ragasztóanyag sem. (Több éve fedeztem föl, hogy így tökéletesen megfelel a mai német „biobútor” szabványnak is) Szerkezetének lényege hogy a négy lábba mély hornyokat vések, ezekbe csúsznak be zsilipszerűen az ácsolással megfaragott deszkák, amiket faszeggel rögzítek. Készítéskor az erdőből kivágott fatörzs-negyedeket szálirányban hasítjuk egyre keskenyebb deszkákra feleségemmel, majd lenagyolom őket kézibárddal. Az így hasított deszkák sokkal tartósabbak a fűrészelt deszkáknál, (erről ugyanezt mondják a régi zsindelyező mesterek is). A nyers és durva felületű deszkákat kézi vonókéssel húzom simára, majd az egyik élüket elvékonyítom, a másik élükbe meg hornyot vések, így a deszkákat egymásba lehet illeszteni, s ez alkotja a szekrény oldalait, alját, tetejét (ugyanilyen módon készült a régi fazsindely is). Tehát az ácsolt láda minden deszkáját egyenként kézi munkával kell megfaragni és hornyolni. Egyéni formaviláguk van az egyes tájegységek ácsolt ládáinak de a szerkezet lényege, és készítési módja mindnek közel azonos, ezért is nevezi a néprajzi szakirodalom egységesen „ácsolt ládáknak” őket. Itt tehát az "ácsolt" kifejezés a hangsúlyos, ez ugyanis csak a bükkfatörzsből szálirányban fejszével hasított, kézzel bárdolt, kézzel vonókésezett - hornyolt deszkákból álló ládákra alkalmazható, a gépi fűrészelt-gyalult deszkákból készült utánzatokra nem! Az ácsolt ládákat a középkorban használták ruha, pénz, élelmiszer és mindenféle egyéb holmi tárolására, a XIX. századi mesterek viszont gabona tárolásra és menyasszonyi kelengyés szekrénynek. Az általam készített szuszékok felhasználása is széleskörű, alkalmas lehet gyerekjátékoknak és ruháknak is. Nagy örömömre szolgál hogy időnként újra menyasszonyi ládaként ajándékozzák a rokonok, barátok.


régi palócföldi mesterek közül 1955-ben tudták filmre venni Stork Istvánt (Keszi-Kovács László és Csilléry Klára), bár a mátraalmásiak nem a klasszikus palóc ácsolt láda szerkezetet alkalmazták, hanem változtattak rajta. A régi mesterek munkáját folytatva én visszatértem az eredeti szerkezethez, és aszerint készítem a többszáz éves módszerekkel a ládáimat, ahogyan az utolsó nagy virágkorszak mesterei. Az ácsolt szuszékot éppen darabjainak szabálytalansága, csodálatos díszei miatt körüllengi valamiféle megfogalmazhatatlan ősiség, erő, időtlenség és utánozhatatlanság. Ráadásul az ácsolt szuszék igen tartós: rendes szobai körülmények közt néhányszáz évig is elálldogáll. ( a régiek közt ismerek 3-400 éves példányokat is.) Ezek miatt sokan gyűjtik őket; a lakásban archaikus látvány egy szuszék (bár a régi szuvas példányokból elég nehéz kiölni a farontó bogarakat). Megmaradásukban az is fontos tényező, hogy néprajzi szakembereink, hosszú évtizedek óta lelkesen és gondosan kutatják, ápolják ezeket a régi bútorokat, megőrizve népművészeti múltunk e fontos, 4000 éves örökségét. Örülök, hogy folytathatom a régi mesterek munkásságát, és az ő átsugárzó erejükből táplálkozva cifrázhatom újra a szuszékokat. A műhelyemből kikerülő ácsolt ládák közt - akárcsak a régi palóc ládák közt - sosincs két egyforma!