I IS AZ AZ ÁCSOLT LÁDA (MÁS NÉVEN SZUSZÉK)?
Miért hívják "ácsolt"-nak?
A legegyszerűbb szemléltetés az, amit az 1955-ös filmen látunk, azaz a kézi fejszével hasított fa, kézibárddal ácsolt,
kézzel vonókésezett deszkák, kézi hornyolóval hornyolt vájatok,
tehát semmilyen gépi munka nincs a folyamatban, csak néhány nagyon egyszerű kéziszerszám:
Az ácsolt láda, 1955
Az én műhelyemben is ezekkel a (filmben is látható) több száz éves kézi ács-műveletekkel, eredeti módon készülnek az ÁCSOLT ládák
(ld. jobb oldali képek).
A szalagfűrésszel, gyalugépekkel, felsőmaróval stb.
készült láda tehát nem ácsolt láda, csak „láda” vagy gépi láda, műbútorasztalos láda, asztalos láda, stb. Lehet az is tetszetős, kiváló munka,
de nem eredeti ácsolt láda.
Miről ismerhető föl, hogy egy láda a régi hagyományos (ács-) módszerekkel készült, vagy modern faipari gépekkel?
Először is: Az eredeti ácsolt láda alapanyagát igazi (többnyire bükk) fatörzsekből kell hasítani fejszével.
A gépi fűrészelt deszkákból nem lehet eredeti ácsolt ládát készíteni. Lerajzolom ábrán:
Tehát kedves olvasó, ha egy ládán a deszkák külső vagy belső felületein (nem az élükön) a „térképszerű” szelvénymintákat látja,
akkor bizony az a deszka fűrészgépekkel készült, nem hasítással, azaz a láda nem lehet „ácsolt láda”:
Továbbá egy eredeti ácsolt láda sosem volt kínosan pontosan derékszögű, a rajzolatai sosem voltak mérnökien precízen szabályosak és tökéletesen ismétlődők,
nem is lehettek azok, hiszen az eredeti ácsolt ládák egyszerű kéziszerszámokkal készültek! A kínos mérnökiesen precíz kidolgozástól,
a tükörsima lakkozott felületektől éppen az ácsolt láda ősi titokzatossága tűnik el.
Szemerey Tamás faipari mérnök, elismert restaurátor, a Nyugat-Magyarországi Egyetem tudományos főmunkatársa szerint:
„…az ácsolt bútor mindig egyedi, ami tudva-tudatlanul különös hangulatot és értéket ad minden egyes darabnak… Hiába volt az alapanyag ugyanaz,
és egyforma a szerkezeti összeépítés, a hasítás, majd a simítás – tehát a felület – esetlegessége, és egyenetlensége,
s a díszítés végül mégis egyedi arcot adott minden darabnak. Ez az adottság a fűrészeléssel, meg a gyalulással jórészt elveszett…”
„…Kiáltóan mutatkozik meg ez a különbség az asztalos módszerrel készült ácsoltládautánzaton, aminek lényege az ácsolással készült részletek
asztalos módon való utánzása. Legfontosabb részletei a szélesítő toldással készült, gyalugépen kigyalult lapok, és a pontosan kimért,
vonalzó mellett húzott rovások. A szándék, lehet hogy jó volt, de az eredmény elszomorító. A kettő (az eredeti és a másolat) közötti különbség
kb. akkora, mint a bográcsban főtt valódi, és az NDK valamelyik üzemi menzáján készült pörkölt között….Hasonlítanak ugyan egymásra,
de ez a hasonlóság csak arra jó, hogy sírva fakadjunk tőle (2.kép). Az ácsolt ládát – „szökrönyt” – ácsmódon kell csinálni,
mert csak akkor lesz igazi!” Az idézett cikk 2. képe:
(Szemerey Tamás, hírfa 2004)
